A vihar:
Magam fogom megkövezni, mivel elfelejtettem beszámolni a hétfői nagy viharról, ami voltaképpen csak kisebb nagyobb széllökések sorozatából állt, de önmagában is elég erős volt ahhoz, hogy a napernyők kövessék a legtöbbünk által bizonyosan sokat hallott nótát: 'a mai nap éppen megfelelő arra, hogy napernyő holdra szálljon' - szóval röpködtek az ernyők a magasba, s hősünk miközben hot-dogért állt sorba a trópusi hőségben egy hatalmas kb 4*4 méteres ernyő után kapott, miközben az hozzávetőleges pontossággal a fejét vette célba, itt leszögezni kívánom, hogy célt tévesztett, de ha el is talált volna nem lett volna különösebb bajom ,mert bezony sokszor hallom felebarátaimtól, s családom tagjaitól, hogy fafejű vagyok, ennél fogva könnyen lehet, hogy az ernyő húzta volna a rövidebbet. Maga a szél erejét mi sem szemlélteti jobban, hogy ketten alig bírtunk ellentartani ennek az óriási ernyőnek, a hab a tortán az lett volna, ha mi is a hold fele vesszük az irányt miközben próbáljuk az ernyőt visszatenni a helyére, el kell, hogy keserítsem a kedves katasztrófa turistákat, ilyesmi nem történt, viszont a büfések eléggé meglepődtek és közben mással akarták kifizettetni a megrendelt ételeket, gondolták ugyanis, hogy szedtük a sátorfánkat, és voltaképpen igazuk is volt. Miután fizettünk vatikáni valutával és nem Euróval, akkor megnyugodtak, azt hiszem pont egy friss és ropogós Mr M. aláírásával jelölt 10.000-es volt éppen nálam, amitől egy hetyke mozdulattal sikerült is megszabadítanom magam, hogy igen megfáradt, viseltes Bethlen Gáborokat és Mátyásokat kapjak vissza helyette. Node kérem nyíltan leszögezhetjük a büfé nem egy ATM örüljünk neki, hogy nem ketchuptól és mustártól tocsogó címleteket kapunk vissza.
Gyros:
A nagy sürgésben, forgásban meg is feledkeztem arról a tényről, hogy életem második legfinomabb gyrosát ettem a parton, amin szintén a hotelhez tartozó komplexum. A number 1 természetesen egy szír gyros büfé a Karinthy Frigyes úton, de be kell, hogy valljam legnagyobb meglepetésemre ez a parány fabódéban készített csirke gyros egyszerűen lenyűgözött a tzatziki hozzá nem csak üdítő, hanem a maga fokhagymás ízével egyből tisztítsa az orrodat, ami egy ilyen nyári forró napon nem egy utolsó szempont, hogy az intercooler megfelelően hűtsön, s a folyamatos levegőellátás biztosított legyen, persze voltak olyan egyedek is megint akiknek nem teljesen működött rendeletetésének megfelelően az intercoolerük, mert volt egy öreglány aki úgy gondolta a gyerekhomokozó kellős közepére helyezi be a nyugágyat és ott fogja tölteni a nap hátralevő részét. Jó indiánhoz méltóan én is tisztelem a bolondokat, ezért csak félig hangosan jegyeztem meg, hogy nini fúj a szél.
Vacsora:
Imáim meghallgatásra találtak,szemeim könnyben úsztak, lábaim remegtek az izgalomtól, midőn megláttam a vacsora egyik fogását, VADAS és nem, nem nyuszikát lőtték le mert már megint rácsapott az asztalra, hanem szegény bocinak lett annyi, ugyanis marhahúsból készült és a zsemlyegombóc olyan volt hozzá mintha a nagymamám készítette volna, na azért még mindig ott van az a mintha, mert azért drága mamám zsemlyegombóca utánozhatatlan és egyedi, de nyíltan és bátran kijelentem, hogy meghallgatták kérésem a szakácsok és sikerült meglepniük engem egy olyan étellel aminek a fűszerezése, ízvilága, állaga, színe, illata minden a megtestesült tökéletesség volt. Hozzáteszem, hogy kétszer is rájártam, volt az három is, de ki számolja? - mellette azért legördült egy kis mézes-mustáros sertés is.A desszertek terén ismételten nagyon finomat sikerült alkotni a cukrászmesternek a tolóajtó mögött, a banános sütemény a maga hihetetlen krémes ízével szinte elolvadt a számban, a csokis süteményről nem is beszélve. Remek munka volt fiúk csak így tovább!
Esti fürdőzéssel zártuk a napot, s a nap a szemünk előtt bújt el a dombok mögött midőn buborékokkal kényeztettük megfáradt testünk.
