Péntek magasságában megüti az embert a jól ismert, aszentségitdenemszeretnékméghazamenni gondolat, s ez marcangolja folyton, s szürke állománya tűréshatárának széleit feszegeti, a rutinosabbik ezt igyekszik néhány üveg borral ,esetleg sörrel a bátrabbik bourbonnel elütni, de van akinek az működik a legjobban, ha beleveti magát újra és újra a hideg medencébe s a flow érzést követve fittyet hány a elkövetkezendő napokra, hetekre, hónapokra vagy netán évekre, attól függően, hogy a gondviselés mennyivel áldott meg minket. Még a gyermekek is úgy gondolkodnak már az elején, hogy a szerda a sorsfordító nap ami után az egy hét nyaralás nagyon hamar véget ér, és van ebben a mágikus szerdában valami, ugyanis valóban ekkor gyorsul fel az idő, s megállásra egy percre sem vetemedik.
Reggeli:
És már megint! Már megint tökéletesen ropogós a BACON! Örömömben majdnem indián táncot jártam a melegítő gázrózsák mellett amik azokat a bádog ételtartókat melegítik, gondoskodva arról, hogy ha nem figyelünk oda megégessük a szánkat, midőn az ételünket fogyasszuk. Szokásos reggeli, habart tojás, virsli, debreceni, paprika, felvágottak, amire bezony nem volt mire felvágni, mert a minőségük a közepes alját súrolta, de a tojás mindig kifogástalan a virsli erős közepes mezőnyben játszik és a reggeli löttyök is egészen üdítők, azt hiszem mangó, citrom és narancs kombó szokott elérhető lenni. Kiderült az is a délelőtt folyamán, hogy nem is lőttem nagyon mellé amikor behatároltam az erős közepes minőséget, ugyanis az alapanyagok beszállítója is felfedte magát, midőn betolatott egy teherautó kirakodni a gazdasági bejárathoz.
Meleg van, türelmetlenek az emberek:
Az talán senki számára sem idegen, hogy hidegben sincsen fellegi magasságban az emberek tolerancia szintje, de ha meleg van, akkor végképp szakad a cérna a társadalom nagyobbik felénél, erre szoktam mondani vala, hogy az emberi intelligenciának lefele nincsenek határai. Épp a teraszon, ahol hot-dogot, palacsintát, jégkrémet és egyéb hűsítőket lehet kapni álldogál előttem egy középkorú borostás Úr, aki szemmel láthatólag jól szituált, a kezein sincsenek nyomai fizikai munkának és a pocakja is arról árulkodik, hogy bizony irodában dolgozik, valószínűleg vezetői beosztásban, nos közli a büfés kisasszony, hogy hamarosan elkészül a hot-dog mindennel, mire az Úr: 'Majonéz nélkül, remélem', az a lekezelő hangsúly akkorát szólt, hogy még 10 méterrel odébb is hallottam, és elengedhetetlenül eszembe jutott, hogy pont a múlt héten a márkaszervizben volt egy sok karikás autó tulajdonosa, aki miközben értekeztem a szervizes kollégával se szó se beszéd közbevág és a szokásos 'csak egy kérdésem lenne, kettő perc' böffentésével igyekszik elmondani egyébként 10 percig tartó mondanivalóját, nem törődve azzal sem, hogy a kolléga rászól többször is, hogy ügyféllel vagyok, ő hát ki más, ha ő nem akkor is folytatja és végigmondja nem tágít, mert ugyebár ez nem jellemző rá, határozott egy egyéniség gondolja ezt magáról. És ekkor akarva akaratlanul tova siklik a gondolat, hogy nem is olyan régen volt szerencsém egy hasonló Úrral összefutni, aki arra a kérdésre, hogy miben más ez a termék mint a többi, ügyvezetőként azt a választ adta, hogy nincsen neki ideje kiselőadást tartani, menjünk be a bemutatóterembe és majd ott elmondják, neki is kifejtettem utána, hogy igen határozott személyiség tetszik lenni, mire ő ezt teljesen bóknak vette és még meg is köszönte, hogy észrevettem, holott ha olvasott volna a sorok között bizonyára egyértelművé vált volna számára, hogy ez bezony a közelében sem volt annak. Erre szoktam azt mondani vala, hogy az a művészet, ha úgy küldünk el valaki melegebb éghajlatra, ha még meg is köszöni ezt utána nekünk. Szóval nyíltan leszögezhetjük vagy a társadalom kezdd nagyon deformálódni és az egymás iránti viselkedési normák a béka popsija alatt vannak, vagy szimplán a melegben őrül meg a társadalom nagy része, hogy a megoldás? - ezt majd eldönti a kedves olvasó maga.
Kukorica, hekk, sült krumpli - ezek nélkül mégsem strand a strand:
Olyan tengerit raktak elibünk, hogy aztat maga Kolombusz is megirigyelte volna! Egyetlen egy a szépséghibája, olyan mellszőrzet szaggatós, ezalatt értem azt, hogy egy papír tányérra kapod és ha nem vigyázol a kukoricából a 95-100 fok közötti víz azonnal a melleden landol, kétszer jártam így úgyhogy ennek a fele sem tréfa kérem szépen! Én most lightosra vettem a figurát és csak egy jégkrémet vettem ebédre, abból is a nyomozó sorozat félét mandulás kivitelben, Tom Selleck is megirigyelte volna, s miközben kényelmesen a teraszon ülve fogyasztom ezt az monstrumot félre pillantva a mellettem lévő asztal fele látom, amint egy idősebb Úr úgy fogyassza a Tom Selleckes jégkrémet hogy egészbe tövig bekapja és ezt vagy százszor megismételte, ráadásképpen a fehércsokissal művelte ezt. Körbe is néztem gyorsan, hogy nem e tévesztettem el a házszámot és nem virít odakünn a szivárványos zászló a terasz szélén, és már már böngésztem volna a netet, hogy lett-e meghirdetve felvonulás, de egyik verzió sem állt fenn.
Itt eszembe is jut egy muris történet pár héttel korábbról: Bizonyosan látott már a kedves olvasó hirdetéseket kirakva lépcsőházban, hogy ingyenesen elszállítom használt háztartási cikkeit, ha nem akkor irány a lépcsőház garantálom, hogy találni fogtok egyet, aki kertesben lakik az meg így járt. Szóval felhívom a megadott számot, nagyon illedelmesek lebeszéljük, mim van mit visznek el, másnap jön is, természetesen megcsörrent amint odaért, s valóban látok én egy furgont 200 méterrel odébb, de abból kérem szépen egy hölgy száll éppen ki XXL első lökhárítókkal és a telefonban férfivel beszéltem, nos egyre közelebb araszol az említett hölgy, 20 méter, érződik a már túlságosan édes női parfüm, olyan amit egy nő bizonyára nem fújna magára, 10 méter, lassan kirajzolódnak a pipaszár lábak és az erősen sminkelt férfias arcvonások is, szó elszáll hang fennakad, szemek kitágulnak, elbizonytalanodtam, hogy most hölgyként tekintsek rá és én cipeljem ki a cuccost vagy férfiként és megsértem azzal ha felajánlom a segítségem, nos végül egy pár másodperc tétova után úgy döntöttem, hogy kérdés nélkül segítek, de rögtön mondta is, hogy hagyjam csak elbírja. Amúgy szeretném itt leszögezni, hogy nagyon udvarias és intelligens volt az Úr/Hölgy. Valóban fontosak az ilyen tapasztalatok az ember életében, hogy megismerje a másik felet is, megtanulja tisztelni mások különböző életvitelét és elfogadni azt. Mindenesetre én nagyon meglepődtem, de mivel egymás köreit nem zargattuk teljesen tiszteletben tartom az ő életvitelét.
Vacsora:
Sikerült is ismételten meglepniük a chéfeknek valami igazán különlegessel, amit oly régen ettem már, hogy pontos legyek 2009-ben ettem utoljára, midőn még a szigetország iskolapadját koptattam, sokat tűnődtem is azon, hogyan lehet az, hogy mi magyarok nem fogyasztunk bárányt, szinte egyetlen egy ünnepi asztalunkra nem kerül fel a bárányhús, pedig ha a történelmet nézem mindig is tartottak Magyarországon bárányokat. Életem első találkozása a bárányhússal bizony a szigetországban volt, sikerült is megszeretnem nagyon, a maga faggyús testes izével szinte azonnal tüzet csihol az ember gyomrában és alig várja, hogy az a brit ízvilág újból átjárja ízlelőbimbói minden zegét, zugát. Gravy-vel volt természetesen a bárány és mire jó a gyereksarok (ételsarok), ha másra nem mint, hogy csenjen a felnőtt hozzá egy pár szem sült kolorádóalmát is, hiszen csak így lehet autentikusan brit élmény az a bárányhús. Valami lehetett a levegőben, mert rákattantam a zöldséges lasagnere is, bizonyosan kedves barátom Attila szugerált a távolból, hogy egy picit nézzem meg milyen is az élet odaát, mert ugyebár köztem és a vegetáriánusok között egy jókora szakadék tátong, olyan amilyenről Gandalf alá zuhant. Meglepetésemre, egészen finom volt, de nem ettem meg az egészet, hiszen azért mindennek van határa, nem ehetek egész este csak zöldséget meg tésztát, akkor hol marad az élvezet kérem szépen? Hol marad a luculluszi lakoma, na jó a kedves olvasó számára leszögezni kívánom, hogy nem kacsintott vissza semmi sem utána, márpedig ha információim nem tévesek a luculluszi lakoma pedig kimondottan erről volt híres. Barackos csokis szelet - kellemes, szinte már gyümölcslé íze van és a csokoládé, kérem szépen minden valamire való csoki rajongó az étcsokit tartja a csokoládék királynőjének hát én jobban odavagyok a tejcsokiért, de hát ízlések és pofonok, eme szelet bezony étcsokoládéval volt bevonva.
Esti program:
Bűvész érkezett meg a hotelba. A kicsik valami szenzációsan élvezték a mutatványokat, hanem az apukákkal rendesen ki lett tolva annak rendje és módja szerint. Éppen ballagok felfele. látom, hogy több apuka ballag a lépcsőn, mert a liftek igencsak túlterheltek voltak, berontok a szobába, elő a pénztárca, elő a zseton, indulok visszafele, egyszer csak a 2. emelet magasságában valaki elkezd hangosan nevetni, hát gondoltam én elsőre fúj a szél, de utána hangot is adott jókedvének és együtt nevettünk tovább. Történetesen ugyanis, az apuka azon nevetett, hogy jól kitolt velünk ez a bűvész, ugyanis felajánlotta, hogy bűvészpálcákat lehet vásárolni nála és fel is tette azt a kérdést, ami minden szülő rémálma: Gyerekek ki szeretne egy varázspálcát? - természetesen hagosabban kiabálták a lurkók, hogy én, mint a csíkszeredai asszonykórus, pedig az asszonyoknak már igen idejét múlt a hallása és ha csak beszélnek attól is már leszakad a plafon. Folytatja az Úriember: "Jól kitoltak velünk, és tudod mi lesz a jó buli? Ha kiderül, hogy mire leérünk elfogyott, akkor, hogy le leszünk szidva miattaű2 - és itt a szidva helyett bezony a b betűs szót használta de csillagozva se szerettem volna leírni, mielőtt a médiahatóság elhallgattat egy évre. Esti program is kipipálva a bűvész egyébként nagyon jópofa volt, sajnálom, hogy nem a főbűvészúr tartotta, hanem csak a tanítványa, de meg kell hagyni nagyon jól végezte a dolgát az este folyamán.
