Régóta szemezgetem egy nagyon új gyors-kaja csodával a Karinthyn. Bevallom egyszer már bezony betértem, de akkor nem úgy indultam neki, hogy elemezni fogom a helyszínt és magát a terméket is.
Akarva akaratlanul a Hooters jutott eszembe mikor a narancssárga pólós kisasszony a pult mögött egy picit megszeppenve de rezzenéstelen indián arccal megkérdezte, hogy mivel kívánom a feneketlen gyomromat teletölteni ezen a szép idilli októberi napon, amikor még a nap is olyan melegen süt, hogy a legyek is inkább a hamburgereshez vonultak be hűsölni. Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy itt leszögezzem, hogy a rezzenéstelen arc kétszer azért mosolyra is váltott abban a röpke 10-12 percben amit, várni kellett kettő darab szörnyetegre.
Gondoltam vala, hogy elindulok a klasszikus skálán és csak utána választok valami bevállalósabbat, hogy a gasztronómiai orgazmusom fokozatos legyen, eme gondolatim kettő darab hamburger rendelése követte, így került röpke kb 12 perc alatt egy dupla sajtos és egy chilis burger az étvágyfokozó műanyaggal átitatott polifoam-szerű ételes dobozba.
Helyszín:
Hiányzik a vadnyugati csapóajtó, itt most felszólítom a tulajdonosokat, hogy olvasástól számított 15 napon belül szíveskedjenek eme hiányosságot pótolni! Első benyomások: Rettenetesen ingerszegény a környezet, egy logóval ellátott óra néhány a helyre utaló reklámanyag díszíti a gipszkartonozott helyiséget. Az étlap barátságos, meleg színekkel borított, de szintén nem sugározza azt a vadnyugati feelinget, akarom mondani vaddéli feelinget, amit az ember egy ilyen helytől azért elvárna. Maga a kialakítás igényes, látszik, hogy minőségi építőanyagok felhasználásával készült a hely, viszont a spot lámpákkal a 21. században engem ki lehet kergetni a világűrbe, de hát ez is egy olyan kompromisszum, amire mi LED rajongók még azért nem ugrunk akkorát, s halkan megjegyezve bár, de nem sokáig csámcsogva elengedjük a témát az éterbe. Ami az infrastruktúrát illeti számítógéppel vezéreltnek tűnik a rendelés feladás, ami már rögtön egy pozitívum, elkerülve a rendelések összekeverését, node ugyebár ehhez tapasztalt kezelő is kell, mert már rögtön az elején félre lett ütve a rendelésem, és vagy a rendszer képtelen törlésre, vagy a kezelője nem értett hozzá, de el kellett hangoznia hangosan a mondatnak, hogy ne készítsed az xxx burgert... - a másik ördögűző akarom mondani vendégűző magatartás az a kolléga tésztás ebédjének elfogyasztása volt, mindez a konyha és az étterem rész között, azon a lépcsőn, melyen át a konyhába lehet jutni - értem én, hogy pici hely, de azért lenne erre jobb alternatíva is, hogy a személyzet hol és milyen körülmények között egyen. Mindezt tetőzte az a pillanat, amikor bőséges borravaló adása után a kisasszony lányos zavarában, vélhetően soknak tartva az összeget elfelejtette megköszönni azt, s rutinos háziorvosi mozdulattal a pénzt úgy vágta be a kasszába, hogy azt csak a nanotechnológia segítségével lehetett volna kamerán is nyomon követni. Node kérem, az ilyen jelentéktelen dolgokon túltéve magunkat vessük bele magunkat a gasztronómiai orgazmus kellős közepébe:
Dupla sajtos hambi:
Felnyitom a bucit, rögtön szemeim előtt terem a nem ropogósra sütött bacon, a Kedves Olvasó bizonyára emlékszik még, hogy ez bizony a gyengém... és eljő a pillanat, midőn egy harapás a kulcsa a gasztronómiai orgazmus kezdetének, és az orgazmus elmarad... Bacon nem ropogós, a paradicsom és a saláta levet eresztett, ami elnyomja a sajt karakteres izét, ami egyébként szenzációs sajt, kár hogy a zöldségek nem harmóniában vannak vele, hanem elveszik a dominanciát. A citrusos ízű káposzta saláta nagyon jól passzolna az idillhez, ha a zöldségek ugyebár nem nyomnák el a sajt adta örömöt, és a hús az istenverte hús, pont olyan amilyennek lennie kell egyetlen egy szépséghibája van, a kisasszony úgy megijedt a borravalótól, hogy elfelejtette a medium-rare kérésemet tolmácsolni a fiatalember fele aki a burgert készítette a konyhán. Krumpli is jár a szörnyeteghez, dícséretes, hogy finom és talán még az állagán sem találok kivetni valót, de az íze, na az ha lenne, akkor minden jó lenne... Sajnos egy vajas enyhén sózott krumpliról van szó ami nem kiegészíti az összhatást hanem éppen rombolja.
No de itt a második lehetőség, lepjenek meg! És igen, így előre elárulom, hogy sikerült kedvemben járni, tudtam én, hogy egy minta nem minta, kettő hamburgert kell rendelni ahhoz, hogy egy helyet reálisan lehessen értékelni, a chilis hamburger maga a földi orgazmusok fellegvára, az állítólag házi készítésű szósz nem erős pista magaslatokból merít, hanem valóban hozza a chili elsődleges tulajdonságát, hogy erős! Haleluja testvéreim, imáim meghallgatásra találtak egy hely Magyarországon, ahol az erős fogalma valóban találkozik az elvárásokkal s nem válik a gasztronómiai orgazmus egy felejthető izgalmasnak semmiképpen sem mondható légyottá, ez bizony minden izében kielégít, a sajt úgy olvad a hamburger husi között ahogy az meg van írva, a szósz mindkét oldalon melegíti a husit, s a buci kellemesen csillapítja a chili adta izzást a gyomorban, mely olyan intenzíven melegít, hogy ezután még egy felest sem kell inni a hideg őszi éjszakában, akarom mondani délutánban. Mindezen örömöket a citrusos káposztával lefojtva az ember szinte mennyei magaslatokban érzi minden porcikáját, s még azt is hajlamos elfelejteni, hogy a bacon már megint nem ropogós és a krumpli még mindig nem kecsegtet semmi újjal, sőt mi több megint sótlanra sikeredett.
2ből1 - csak a jövőbeni látogatás döntheti el a hely valódi besorolását, de úgy gondolom, csak az igazán ízlelőbimbót próbára tévő ízeket szabad kóstolni ezen a helyen, mert a klasszikus vonal az siralmasan teljesített.
